Vita és projektmódszer

Az e heti órán két oktatási módszerrel, a vitával és a projektmódszerrel ismerkedtünk meg közelebbről, méghozzá mindjárt két szemszögből is. Egyrészt megnéztük, hogy a Falus Iván szerkesztette Didaktika tankönyv hogyan írja le ezeket a módszereket, másrészt utánajártunk, hogy a 21. század iskolája c. könyv mit gondol ugyanezekről.

A tapasztalatainkat egy MindMeister-es fogalomtérképen ábrázoltuk, most pedig az lenne a feladat, hogy a két megközelítés sajátosságait és különbségeit összegezzük.

A vita:

Olyan módszer, melynek során fejlődik a tanulók kommunikációs készsége, gondolkodása, megtanulják kulturált keretek között kifejteni az álláspontjukat. A diákok aktívan és viszonylag önállóan vesznek részt benne, a pedagógus inkább csak a háttérből irányít, illetve ellenőrzi a folyamatot. Eddig a pontig a két változat nagyrészt megegyezik.

Hagyományos, 1.0-ás keretek között a vita alapvetően szóbeli módszer, ebben máris eltér 2.0-ás változatától, ahol is a kommunikáció webes környezetben zajlik. Az, hogy a vita eseményei valamilyen módon rögzítésre kerülnek (pl. egy vita levezető/követő programban), nagyban megkönnyíti a pedagógus munkáját. Tisztán átláthatja, ki mihez, hányszor és hogyan szólt hozzá, nem okoz gondot a sorrendiség eldöntése, komolyabb tanulmányozás esetén pedig átfogó képet kaphat a gyerekek fejlődéséről. Ezek az előnyök nem igazán érvényesülnek olyan keretek között, amikor a vita „itt és most” módon, rögzítés nélkül megy végbe.

Összegezve, egy vitakövető szoftver az alábbi lehetőségeket rejti magában:

• Megbeszélések strukturálása
• Felszólalások helyes sorrendjének megállapítása
• Irány tisztázása és menetének finomítása
• Támogatások és ellenvélemények kiemelése
• Nagy mennyiségű információ egyszerű reprezentálása
• Trendek, nézetek, változások észlelése
• Fejlett emlékezeterősítés
• Mások közreműködésének magasabb szintű tudatossága
• Moderálás kényelmes módosítása

Belátható, hogy ezek a feladatok hagyományos keretek között nem, vagy csak nagyon nehezen teljesíthetőek tökéletesen a pedagógus részéről.

A Didaktika könyv a vita levezetésénél 4 lépést emel ki:

• A célok közlése, a vita szabályának, időtartamának ismertetése
• Vita exponálása, fókuszálása
• Vita levezetése, lezárása
• A vita eredményeinek összegzése

Ezek a lépések 2.0-ás környezetben is megvalósíthatóak, sőt, a fent említett szempontok miatt talán még könnyebben is, mint 1.0-ás keretek között.

Mindezek alapján logikusnak tűnne egyértelműen elkötelezni magunkat a 2.0-ás megoldás mellett, hiszen első ránézésre csak előnyei vannak elődjéhez képest. Mégis úgy gondolom, vannak olyan dolgok, amikre éppen ez a megoldás nem képes.

Szóbeli, élő idejű vita során a gyerekeknek figyelniük kell arra, amit mondanak, jól meg kell válogatniuk szavaikat, ez igényel egyfajta gyors fogalmazási és gondolkodási készséget. Ezzel szemben a gép előtt ülve, amikor érveiket írásos formában fejezik ki, van lehetőségük alaposan végiggondolni mondandójukat, esetleg utólag javítani azt. Ennek is megvannak a maga előnyei, de azt hiszem, kizárólagos használat mellett lassítja annak kialakulását, hogy a fiatalok bárhol, bármikor értelmesen, szóban fejezzék ki érveiket.

Mindezeket figyelembe véve  az optimális megoldás talán az lenne, ha az iskolákban egyaránt alkalmaznák a vita 1.0-ás és 2.0-ás változatát is.

Projektmódszer:

Olyan komplex feladat, csoportos munkamódszer, melynek középpontjában valamilyen gyakorlati probléma áll. Lényege, hogy a tanulóknak adott tanulási szakasz végére valamilyen közös produktumot kell bemutatniuk. Éppen emiatt összetett csoportmunkáról beszélünk, ami igényli a gyerekek együttműködését, önállóságát és kreativitását.

Lényeges ismérvei:

• Komplex probléma, tantárgyakat átfogó, tantárgyközi téma
• A gyerekek főszereplői a folyamatnak
• A gyerekek által elfogadott, őket végig motiváló cél áll a középpontban
• Valóságos produkció, haszon érdekében történik
• Csak kooperációban valósítható meg

A fenti sajátosságok alapvetően a 2.0-ás változatban is megjelennek, de ki is egészülnek. A 21. század iskolája című könyv külön kiemeli, hogy egy ilyen feladat igazán csak akkor lehet motiváló, ha megoldásához IKT-s eszközöket (számítógépet, mobiltelefont stb.) kell használni.

A multimédiás projekt esetében a folyamat 4 részre tagolódik: döntésre, tervezésre, megvalósításra és értékelésre, csakúgy, mint 1.0-ás változata. Előnyét én abban látom, hogy a tanulók az internet segítségével könnyebben tudnak haladni a munkával, számos online lehetőség áll a rendelkezésükre (pl. fogalomtérkép-készítő, Google dokumentumok, prezentációk stb.). Éppen ezért ezt az oktatási módszert tekintve egyértelműbben állíthatom, hogy a 2.0-ás megvalósítás fejlődést ígér a hagyományos munkafolyamathoz képest.