A feladat kezdetben okozott némi nehézséget, mert nem voltam egészen biztos abban, milyen konkrét oktatási helyzetek sorolhatóak ebbe a stratégiába. Ettől függetlenül a lényeges ismérveket sikerült értelmeznünk, és azokat újraértékelni az internetes alkalmazások nyújtotta lehetőségek tükrében.

A végeredmény az alábbi linken tekinthető meg:

Fogalomtanítás

Az OFI projektje, amelyről Hunya Márta is beszélt az előadásában, egy önértékelő keretrendszer létrehozása, mely az informatikai eszközök iskolákba való integrálását kívánja támogatni. Előismeretként érdemes annyit tudni, hogy bár hazánkban kezdetben nagy intenzitással indultak meg a fejlesztések (pl. internet  bevezetése a középiskolákba), ezek utóhatása kevésbé van vizsgálva vagy szabályozva. Az iskolákban nem igazán mérik az informatikai fejlesztések hatásait, ami pedig fontos visszajelzés lenne, nem csak arról, hogy a befektetett tőke meghozta-e a kívánt eredményt, hanem arról is, mit kellene adott esetben máshogy csinálni a későbbiekben.

A fentieket figyelembe véve az OFI éppen arra tesz kísérletet, hogy ezt az egységes vizsgálatot, monitorozást lehetővé tegye. Ennek eszköze az önértékelési keretrendszer, melynek segítségével az iskolák feltárják és fejlesszék az informatikai eszközök közoktatásban való alkalmazását. Fontos szempont, hogy ez a mérőeszköz összhangban van a Nemzeti Alaptanterv követelményeivel.

Bár egyelőre nem állíthatnám, hogy tökéletesen átlátom a fejlesztés hátterét és folyamatát, az előzetes ismereteim alapján mégis úgy érzem, hogy a jövő szempontjából nagy mérföldkőnek számíthat ez a projekt. Napjainkban egyre fontosabb, hogy a gyerekeket felkészítsük az információs társadalomban való boldogulásra, és ehhez nélkülözhetetlen, hogy az iskolák pontos célokkal, módszerekkel és eszközökkel rendelkezzenek ezen a téren. Úgy gondolom, egy ilyen keretrendszer kiépítése valóban alkalmas lehet arra, hogy az iskolákban, ha lassan is, de egységes fejlődés mutatkozzon az IKT eszközök integrálása terén.

A portfolió alapvető lényege eredetileg az volt, hogy az ember ebben a dokumentumgyűjteményben gyűjtse össze azon munkáit, amiken keresztül a későbbiekben menedzselni szeretné önmagát. A portfoliók régóta elterjedtek a divat szakmában, műszaki vagy építészeti területeken, és szép lassan beszivárgott a pedagógia territóriumára is.

A fentiek mellett fokozatosan kiegészült egyéb funkciókkal is. Amikor én találkoztam vele, már nem csak az volt a célja, hogy egy jó “önmarketing” legyen az állásinterjúkon, hanem az is, hogy önmagam számára nyújtson visszajelzést saját fejlődésemről. Őszintén szólva először nem hittem ebben, úgy éreztem, ez is csak egy felesleges dokumentáció, ami majd megnehezíti az életemet. Szerencsére a tapasztalatok rácáfoltak erre, és most, amikor már saját portfoliómat építgetem, valóban úgy gondolom, hogy egy piszkosul precíz tükör a számomra.

Az elektronikus portfolió hagyományos társához képest úgy érzem, sokkal több lehetőséget rejt magában. A mai világban egyáltalán nem mindegy, hogy munkáinkat egy kattintással osztjuk meg másokkal, vagy cipeljük magunkkal a 20 kilós dossziét. És persze ha az internet interaktív, dinamikus sajátosságaiból indulunk ki, egy ilyen e-portfolió lehetőséget teremt a visszajelzésekre is mások részéről.

A héten a Mahara nevű e-portfolió- rendszerrel ismerkedtünk. Egyelőre nem tudnék messzemenő következtetéseket levonni, de azt igyekszem összegyűjteni, hogy első látásra mik a benyomásaim a dolgoról.

Az első, ami szembeszökő volt számomra, az oldal vegyes nyelvezete. A kezdőlapon még angolul találhatjuk a leírást, de a későbbiekben a menüpontok és az instrukciók már magyar nyelven vannak. Ezt egy kicsit furcsának tartom, bár lehet, hogy a magyarosítás éppen folyamatban van.

Az oldalon lehetőségünk van kialakítani saját profilunkat, csoportokat létrehozni és azokhoz csatlakozni, valamint ismerősként megjelölni másokat, akikkel aztán a későbbiekben kommunikálhatunk is. Bár anyagot egyelőre nem töltöttem fel az oldalra, láttam, hogy lehetőségünk van mappákat létrehozni, melyekben rendezhetjük dokumentumainkat.És ha nem lenne elég a WordPress, még blogot is vezethetünk.

Mindent egybevetve, bár még bizonytalan vagyok az alkalmazással kapcsolatban, úgy gondolom, ez valami olyasmi, ami rövid időn belül meghatározó szegmense lesz a pedagógiai képzésnek. És persze, mint IKT-ra nyitott pályakezdő, kíváncsian várom a fejleményeket.

A tematikus terv az alábbi linken tekinthető meg:

Tematikus terv

Ebben a bejegyzésben elsősorban arról írnék, hogy milyen előnyei és hátrányai lehetnek a tematikus terv készítésének, illetve hogyan éltem meg ezt a csoportos feladatot.

A tematikus tervekről röviden annyit érdemes elmondani, hogy a pedagógiai tervezésnek egy nem túl széles körben elterjedt módszere. Jellemzője, hogy egy nagyobb egységet, témát dolgoz fel egy adott tananyagon belül, tehát időtartam szempontjából is kevesebbet, mint egy tanmenet. Ahhoz viszonyítva azonban sokkal részletesebb, tartalmazza a konkrét tananyag egységeket, az oktatás szervezési formáit, az oktatás módszereit, az eszközöket, és természetesen a célokat, fejlesztendő kompetenciákat is.

Amennyiben a web.2.0-ás alkalmazásokat is a tervezés szerves részének tekintjük, érdemes azokat vagy külön oszlopban, vagy az eszközök kategóriájában megjeleníteni táblázatunkban.

A csoport által feldolgozott tananyag a Technika és életvitel című tantárgyhoz kapcsolódik. Igyekeztünk az egyes anyagrészekhez kiválasztani azokat az internetes alkalmazásokat és feladatokat, amelyek a leginkább képesek elősegíteni az anyag feldolgozását.

Bár már készítettem korábban is tematikus tervet, nem állítanám, hogy a feladat megoldása könnyű volt számomra. Úgy gondolom, egy ilyen tervezés főleg azért körülményes, mert az embernek olyan mozzanatokat, tevékenységeket kell előre meghatároznia, amik sokszor a valóságban teljesen spontán módon alakulnak.

A csoportmunkával kapcsolatos érzéseim eléggé felemásak. Egyrészt úgy gondolom, jól tudtunk együttműködni, és viszonylag hamar végeztünk a feladattal, másrészt azt hiszem, kicsit sokan voltunk ennek a feladatnak a megoldására. Ideális esetben én 2-3 fős csoportban képzelem el egy tematikus terv elképzelését.

Utólag belegondolva talán az is nehézséget okozott, hogy a technika tantárgyhoz jó internetes alkalmazásokat találjunk: mivel ez önmagában is egy erősen gyakorlati tudományterület, nehéz megválasztani az olyan web.2.0-ás feladatokat, amelyek ténylegesen színesítik és kiegészítik az órát. Mindentől függetlenül, úgy érzem, a tematikus tervünk egész jó lett ahhoz képest, hogy ezen a téren még nincs túl sok tapasztalatunk.

Íme tehát az így készült képzeletbeli levél a választott iskola igazgatójának:

Tisztelt Intézményvezető!

Az alábbi dokumentumban összegyűjtöttem javaslataimat arra vonatkozóan, hogyan lehetne a jelenkor néhány aktuális fogalmát beleépíteni az intézményi tervezésbe, valamint megjeleníteni az iskola Pedagógiai Programjába.

Az első fogalom, amit relevánsnak tekinthetünk ebből a szempontból, az információs társadalom. Bár az Önök dokumentumában megjelenik a Kompetencia alapú oktatás című alfejezetben, a digitális kompetencia ismertetésénél, mégis úgy gondolom, érdemes lenne több szempontból is körüljárni.

Mindannyian tudjuk, hogy a jelenkori információs társadalom jelentősen megváltoztatta életünket, az iskola és a munka szempontjából egyaránt. Követelményeket támaszt elénk, amelyeknek egyéni és intézményi szinten is meg kell felelnünk. És éppen amiatt, hogy egy nagyobb, makroszintű jelenségről beszélünk, érdemes lenne már a Pedagógiai Program elején kitérni rá. Így az olvasó számára egyértelmű lenne, melyek azok az aktuális társadalmi elvárások, amelyeknek egy iskolának mindenképpen meg kell felelnie- így a program további fejezeteit is ennek tükrében látja majd indokoltnak.

Javaslom tehát, hogy a Pedagógiai Program Bevezető fejezetében röviden ismertessék az információs társadalom fogalmát és relevanciáját az iskolai hétköznapok és munka szempontjából.

A következőkben a „számítógéppel segített tanulás”, az „internet” és a „multimédia” fogalmára szeretnék kitérni. Ha az információs társadalom létjogosultságát már elismertük, azt is láthatjuk, hogy ezek a fogalmak szorosan kapcsolódnak hozzá, pontosabban többek között ezek azok az eszközök és módszerek, melyek segítségével a gyerekeket felkészíthetjük az információs társadalom kihívásaira.

Véleményem szerint ezeket a fogalmakat a Pedagógiai Program Pedagógiai céljaink és feladataink, a megvalósulást biztosító eszközök, eljárások című fejezetében lehetne tárgyalni. Mint az információs társadalom esetében, úgy itt is fontos lenne, hogy ezeket a fogalmakat szakszerűen, ugyanakkor olvasmányosan definiálják. Ezután rá lehet térni részletesen arra, hogy hogyan jelenhetnek meg az iskolai munkában. A számítógéppel segített tanulás például nemcsak az informatika órák keretein belül jelenhet meg, hanem bármilyen egyéb tanórán- persze természetesen ez nagyban függ a tárgyi felszereltségtől.

Amit igazán fontosnak tartok, hogy ezek a fogalmak ne csak ötletszerűen jelenjenek meg a dokumentumban, hanem világosan látszódjék mögöttük az a célrendszer, ami megindokolja említésüket. Amennyiben ez megvalósul, a dokumentum nemcsak tudatos és életszerű lesz, hanem egyúttal igényes válasz lehet a megváltozott társadalmi jelenségekre.

• információs társadalom
• számítógéppel segített tanulás
• digitális
• multimédia
• internet

Az általam választott gimnázium még a szerencsésebbek közé tartozik, mert elvétve ugyan, de találtam utalásokat a fenti fogalmakra.

Az információs társadalom a Kompetencia alapú oktatás c. alfejezetben jelenik meg, a digitális kompetencia definíciójában („A digitális kompetencia az információs társadalom technológiáinak magabiztos és kritikus használatára való képesség a munkában, a szabadidőben és a kommunikációban”). Valahol ez természetes is, hiszen az iskoláknak kötelességük foglalkozni a kulcskompetenciákkal  A kompetenciák puszta ismertetésen kívül egyébként  nem igazán láthatjuk, hogy az iskola hogyan vélekedik ezekről, hogyan kívánja beépíteni őket a mindennapokba; bár lehetséges, hogy a Helyi Tanterv ezt pótolja valamelyest. A „digitális” és az „internet” szavak szintén ebben a bekezdésben jelennek meg, bár az utóbbira volt utalás a pedagógusok továbbképzési tervezetében is.

Azt megállapítjuk, hogy az eredmény nem túl gazdag: azt érezhetjük, hogy az ilyen jellegű fogalmak inkább csak kötelező jelleggel jelennek meg, semmint alapelvként vagy mély célkitűzésként.

A hét második felében az lesz a feladatunk, hogy próbáljunk egy ajánlást készíteni, amely alapján egy iskola sikeresen beépítheti a fenti fogalmakat a tervezési folyamatba, és azon keresztül a mindennapi oktatásba. Egyelőre még homályosnak érzem a feladatot, és nem tudom, pontosan hogyan is kezdjek neki, de bízom benne, hogy ezt is megoldjuk valahogy.;)

A dilemma ugyebár alapvetően az volt, hogy a számítógéppel támogatott tanulás egyéni vagy társas. Miután jobban végiggondoltam a kérdést, arra jutottam, hogy ez teljes mértékben szituációfüggő.

A nyitó bejegyzésemben arra a problémára igyekeztem rávilágítani, miszerint a tanulás valamennyire mindig egyéni, és társas is egyszerre. Különbségek természetesen vannak a fokozatok között, de azt gondolom, ez nem a számítógép használatán múlik.

Ezt beláthatjuk, ha összehasonlítunk egymással két szituációt:

• Két tanuló összeül, hogy megbeszéljék az adott tananyagot. Ha valamit nem értenek, megpróbálják egymásnak elmagyarázni, közösen megoldják a munkafüzetben a feladatokat, kikérdezik egymást.
• Egy tanuló hazamegy, leül a gép elé, és az internetes kereső segítségével megpróbálja valahogy megoldani a házi feladatát.

A példák igazából csak arra akartak rávilágítani, hogy a számítógéppel segített tanulás még egyáltalán nem vonja maga után feltétlenül a társas jelleget.

Az viszont tény, hogy az internet- főleg, ha jól használjuk ki- számtalan lehetőséget, közeget teremthet a társas tanulásnak (lásd. közös prezentáció, fogalomtérkép szerkesztése, blogok írása és azok kommentelése). És ha abból indulunk ki, hogy a fiatalok mennyire szívesen töltik a gép előtt az idejüket, érdemes is ezeket a lehetőségeket kihasználni.

• Miért nincs az osztálytermi tanulás-módszertannak szakirodalma, kidolgozott stratégiája?
• A számítógéppel segített tanulás egyéni vagy társas tanulás?

A két kérdés közül egyelőre az utóbbival szeretnék foglalkozni, ugyanis az volt az, ami engem is igazán gondolkodásra késztetett.

Az órán sorra vettük az IKT-val segített tanulás főbb evolúciós mozzanatait, kezdve attól, hogy a gyerekek asztali számítógépet használnak, odáig, hogy tanulásuk már konnektivista alapokon nyugszik. Innentől kezdve már csak azt kellene eldöntenem, hogy ezek a tanulási formák egyéninek, vagy társasnak számítanak-e.

A kérdés megválaszolása nyilván nem pár perces folyamat, de azok a szempontok már most kezdenek kirajzolódni, melyek alapján egyáltalán meg tudom közelíteni.

A legelső gondolat, amire ezzel kapcsolatban jutottam az volt, hogy talán ez a kérdés egyáltalán nem is pedagógiai természetű; sokkal inkább filozófiai. Ahhoz, hogy tovább tudjak lépni, először azt kell saját magamban tisztáznom, mit gondolok egyáltalán a tudásról, tanulásról.

Személy szerint úgy gondolom, hogy elképzelni, kigondolni, megalkotni, definiálni, elsajátítani valamit kizárólag egyéni folyamat. Hogy miért? A változás bennem történik, az én fejemben, egy olyan kontextusban, ami csak az enyém, és ahová senki másnak nincs igazán belátása. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy ez a folyamat egy pillanat alatt játszódik le. És bár egyéni, mégis számtalan körülmény és hatás befolyásolja, mikor, hogyan és milyen mélységben történik meg.

Amikor egy tanuló hazamegy, leül a könyve elé és tanul, úgy gondolnánk, ez tökéletesen egyéni cselekvés. De ha jobban belegondolunk, beláthatjuk, hogy ha az a személy, aki a könyvet megírta, nem esett volna át a saját tudás-alkotási folyamatán, akkor ez a tanuló sem ülhetne a tananyag előtt, megalkotva a saját tudását.

Ilyen alapon persze kijelenthetnénk, hogy igazán egyéni tanulás sincsen, hiszen senki nem a nulláról építkezik.

Ha azt a példát nézzük, amikor a tanuló hazamegy, bekapcsolja a számítógépet, tartalmat állít elő, azt megosztja társaival, és ilyen formában, közösen gondolkodnak, némiképp már más a helyzet. A tanulók feltehetik egymásnak kérdéseiket, és egy azonnali interakció során tudják megalkotni saját tudásukat.

Most már csak azt kellene eldönteni, mi a különbség valójában a kétfajta tanulás között, főleg az egyéni/társas tudás konstruálás szempontjából. Remélem, a hét végéig közelebb jutok a válaszhoz.:)

A hagyományos, 1.0-ás változatát Falus Iván Didaktika könyve alapján próbáltam összegezni.

Először is fontos, hogy itt egy olyan tevékenységről van szó, amelyet a tanulók önállóan és nem a tanítási órán végeznek. A módszer létjogosultsága régóta vita tárgya, azt azonban kijelenthetjük, hogy a házi feladatra, s ezáltal tanulásra fordított idő lényegesen megnöveli a teljesítményt, az oktatás eredményességét.

Házi feladat kijelölésénél a tanárnak az alábbi szempontokat kell figyelembe vennie:

• A feladatot gondosan kell kijelölni és éreztetni kell jelentőségét, fontosságát
• A házi feladatnak sikeresen megoldhatónak kell lennie (ennek érdekében a tanulók önálló tanulási képességét már a tanórán fejleszteni kell, a házi feladatnak kapcsolódnia kell az órai munkához)
• Nem lehet szakadék az órai munka és a házi feladat között
• Érdemes felhasználni a rendelkezésre álló munkakönyveket, munkafüzeteket
• A feladat nehézsége feleljen meg a tanulók képességének -> ha kell, jelöljünk ki differenciált házi feladatot
• Rendszeresen adjunk rövid feladatokat, s ne ritkán sokat

Fontos, hogy amennyire lehet, a szülőket is vonjuk be ebbe a folyamatba. A pedagógus tájékoztassa őket (pl. szülői értekezleten vagy fogadó órán), hogy miben tudnak segíteni a tanulónak, ellenőrizzék-e a munkát stb.

A házi feladat igazán csak akkor lesz értékes, ha a tanuló mindig kap rá visszajelzést, értékelést. Ha ez elmarad, az két szempontból is problematikus: egyrészt a tanulók úgy fogják érezni, hogy a feladat nem kötelező, hiszen úgysem ellenőrzik, másrészt azt sem fogják tudni, mi az, amin esetleg változtatniuk kell, mit kell többet gyakorolniuk. Ez hosszú távon nem csak a tanulást, hanem a megfelelő motivációt is akadályozhatja.

A házi feladatnak rengeteg típusa lehetséges, a memoriterektől kezdve a munkafüzet kitöltésén át a gyűjtőmunkáig. A későbbiekben azt próbálom rendszerezni, hogy az egyes típusokat milyen web.2.0-ás alkalmazással lehet a legeredményesebben támogatni.

A hagyományos módszer esetében fontos volt, hogy a pedagógus figyelembe vegye a tanulók sajátosságait- ez 2.0-ás keretek között sem lehet másként. Itt főleg az a kérdés, hogy minden gyermek rendelkezik-e otthon számítógéppel/ internettel, és azt is fontos tisztázni, hogy a szülők hogyan viszonyulnak ezek otthoni használatához. A későbbiekben látható javaslataim 100%-osan csak olyan osztályban érvényesek, ahol a feltételek minden tanuló számára adottak, és a szülők is támogatják ezen eszközök tanulásban való felhasználását.

Munkafüzet, feladatlap:

Ezek az eszközök általában adottak, és nem is szükséges megválni tőlük. Azonban bizonyára gyakran előfordul, hogy a pedagógus szeretne olyan típusú gyakorló feladatot kijelölni, ami nincs benne a munkafüzetekben. Ennek megvalósítására alkalmas lehet online feladatgyűjtemény létrehozása (pl. moodle keretrendszerben vagy a Hot potatoes feladatkészítő program segítségével). Előnye, hogy az elért pontszámokat, válaszokat rögzítheti, így időt takaríthat meg a javítás/ellenőrzés során.

Gyűjtőmunka:

Adott téma kapcsán a tanulóknak kijelölhetünk különböző gyűjtőmunkákat, ez viszonylag gyakori is, még hagyományos keretek között is. Szerintem a web 2.0 lehetősége nem is feltétlenül magában a gyűjtési folyamatban, inkább az eredmények reprezentálásában van. Szöveges anyagok gyűjtése esetén a tanulók létrehozhatnak különböző prezentációkat (akár Power Point-tal, akár Google-lel), és azokat meg is oszthatják tanárukkal, osztálytársaikkal.

Képek esetén pedig gyűjteményüket elrendezhetik például egy Picasa webalbumba, ami szintén megtekinthető és kommentálható a többiek által.

Nagyobb mennyiségű anyag elolvasása, megtanulása:

Gyakran alkalmazott házi feladat típus, amikor a tanulóknak önállóan fel kell dolgozniuk egy nagyobb olvasmányt vagy tananyagot. Ezt természetesen ugyanúgy megtehetik tankönyveik segítségével, a továbbiakban azonban itt is bátran használhatunk 2.0-ás alkalmazásokat. Erre tökéletes lehet a Mind Meister fogalomtérkép szerkesztő program. Használatával a gyerekek rendszerezhetik tudásukat, ami nagymértékben előresegítheti a tanulást. A pedagógus számára is visszajelzés, hiszen láthatja, hogy a tanulók milyen gondolkodási útvonal mentén, milyen mélységgel dolgozták fel az anyagot.

Memoriterek:

Bár elsőre úgy tűnhet, ez a típus nem igényel web 2.0-ás támogatást, szerintem mégis vannak olyan alkalmazások, amelyekkel segíthető a folyamat. A korábban említett feladatkészítő lehetőségekkel a pedagógus készíthet szöveg-kiegészítő feladatot (ahol pl. egy versből hiányoznak szavak, melyeket a gyerekeknek kell beírni). Így a folyamat nem annyira monoton, végzése során mégis rögzül a szöveg a tanulókban. Versek esetében ajánlott lehet még különböző zenés feldolgozások keresése a neten (Youtube-on elég sok ilyet találhatunk), és azok összegyűjtése valamilyen felületen.

Fogalmazás:

A fogalmazás valamilyen nagyobb terjedelmű szöveg, ezért ennek 2.0-ás keretéül mindenképpen a blogot ajánlanám. Előnye, hogy a kész fogalmazások egy helyen tárolódnak és visszakereshetőek, így tanár és tanuló számára is átlátható a későbbiekben a fejlődés folyamata.

A fenti példák szerintem jól mutatják, hogy a házi feladat megoldásában sokat segíthet egy-egy web 2.0-ás alkalmazás. Mégis úgy gondolom, a „modern” házi feladat nagy lehetősége abban rejlik, hogy a tanulók egymással kooperálva, interaktívan is dolgozhatnak. Ehhez persze szükséges egyfajta szemléletváltás a pedagógusok részéről: a házi feladatra nem csak úgy lehet tekinteni, mint szigorúan önálló feladatvégzésre, hiszen a gyerekek egymástól is rengeteget tanulhatnak. Néha természetesen szükség van egyéni feladatokra (pl. tesztek, feladatlapok, memoriterek), de ezeket jól kiegészíthetik a tanulók által közösen készített produktumok (pl. prezentációk, albumok, fogalomtérképek). A közös munka során pedig nem csak a tanulási folyamatban történhet lényegi változás, hanem egy-egy osztályközösség is jobban összecsiszolódhat.

A tapasztalatainkat egy MindMeister-es fogalomtérképen ábrázoltuk, most pedig az lenne a feladat, hogy a két megközelítés sajátosságait és különbségeit összegezzük.

A vita:

Olyan módszer, melynek során fejlődik a tanulók kommunikációs készsége, gondolkodása, megtanulják kulturált keretek között kifejteni az álláspontjukat. A diákok aktívan és viszonylag önállóan vesznek részt benne, a pedagógus inkább csak a háttérből irányít, illetve ellenőrzi a folyamatot. Eddig a pontig a két változat nagyrészt megegyezik.

Hagyományos, 1.0-ás keretek között a vita alapvetően szóbeli módszer, ebben máris eltér 2.0-ás változatától, ahol is a kommunikáció webes környezetben zajlik. Az, hogy a vita eseményei valamilyen módon rögzítésre kerülnek (pl. egy vita levezető/követő programban), nagyban megkönnyíti a pedagógus munkáját. Tisztán átláthatja, ki mihez, hányszor és hogyan szólt hozzá, nem okoz gondot a sorrendiség eldöntése, komolyabb tanulmányozás esetén pedig átfogó képet kaphat a gyerekek fejlődéséről. Ezek az előnyök nem igazán érvényesülnek olyan keretek között, amikor a vita „itt és most” módon, rögzítés nélkül megy végbe.

Összegezve, egy vitakövető szoftver az alábbi lehetőségeket rejti magában:

• Megbeszélések strukturálása
• Felszólalások helyes sorrendjének megállapítása
• Irány tisztázása és menetének finomítása
• Támogatások és ellenvélemények kiemelése
• Nagy mennyiségű információ egyszerű reprezentálása
• Trendek, nézetek, változások észlelése
• Fejlett emlékezeterősítés
• Mások közreműködésének magasabb szintű tudatossága
• Moderálás kényelmes módosítása

Belátható, hogy ezek a feladatok hagyományos keretek között nem, vagy csak nagyon nehezen teljesíthetőek tökéletesen a pedagógus részéről.

A Didaktika könyv a vita levezetésénél 4 lépést emel ki:

• A célok közlése, a vita szabályának, időtartamának ismertetése
• Vita exponálása, fókuszálása
• Vita levezetése, lezárása
• A vita eredményeinek összegzése

Ezek a lépések 2.0-ás környezetben is megvalósíthatóak, sőt, a fent említett szempontok miatt talán még könnyebben is, mint 1.0-ás keretek között.

Mindezek alapján logikusnak tűnne egyértelműen elkötelezni magunkat a 2.0-ás megoldás mellett, hiszen első ránézésre csak előnyei vannak elődjéhez képest. Mégis úgy gondolom, vannak olyan dolgok, amikre éppen ez a megoldás nem képes.

Szóbeli, élő idejű vita során a gyerekeknek figyelniük kell arra, amit mondanak, jól meg kell válogatniuk szavaikat, ez igényel egyfajta gyors fogalmazási és gondolkodási készséget. Ezzel szemben a gép előtt ülve, amikor érveiket írásos formában fejezik ki, van lehetőségük alaposan végiggondolni mondandójukat, esetleg utólag javítani azt. Ennek is megvannak a maga előnyei, de azt hiszem, kizárólagos használat mellett lassítja annak kialakulását, hogy a fiatalok bárhol, bármikor értelmesen, szóban fejezzék ki érveiket.

Mindezeket figyelembe véve  az optimális megoldás talán az lenne, ha az iskolákban egyaránt alkalmaznák a vita 1.0-ás és 2.0-ás változatát is.

Projektmódszer:

Olyan komplex feladat, csoportos munkamódszer, melynek középpontjában valamilyen gyakorlati probléma áll. Lényege, hogy a tanulóknak adott tanulási szakasz végére valamilyen közös produktumot kell bemutatniuk. Éppen emiatt összetett csoportmunkáról beszélünk, ami igényli a gyerekek együttműködését, önállóságát és kreativitását.

Lényeges ismérvei:

• Komplex probléma, tantárgyakat átfogó, tantárgyközi téma
• A gyerekek főszereplői a folyamatnak
• A gyerekek által elfogadott, őket végig motiváló cél áll a középpontban
• Valóságos produkció, haszon érdekében történik
• Csak kooperációban valósítható meg

A fenti sajátosságok alapvetően a 2.0-ás változatban is megjelennek, de ki is egészülnek. A 21. század iskolája című könyv külön kiemeli, hogy egy ilyen feladat igazán csak akkor lehet motiváló, ha megoldásához IKT-s eszközöket (számítógépet, mobiltelefont stb.) kell használni.

A multimédiás projekt esetében a folyamat 4 részre tagolódik: döntésre, tervezésre, megvalósításra és értékelésre, csakúgy, mint 1.0-ás változata. Előnyét én abban látom, hogy a tanulók az internet segítségével könnyebben tudnak haladni a munkával, számos online lehetőség áll a rendelkezésükre (pl. fogalomtérkép-készítő, Google dokumentumok, prezentációk stb.). Éppen ezért ezt az oktatási módszert tekintve egyértelműbben állíthatom, hogy a 2.0-ás megvalósítás fejlődést ígér a hagyományos munkafolyamathoz képest.